A kovászos kenyér, számomra maga a csoda. Egy új életet indítunk el, ami a végén isteni, ropogós, sokáig friss….

Nem mondom, hogy könnyű út lesz ez, de megéri minden pillanatát. Rengeteg buktató, ahány liszt annyi változat, annyí víz mennyiség.. és akkor még a formázásokról és trükkökről nem is beszéltem.

Elmentem egy tanfolyamra, amin tanultam ezt azt, és itt is azt mondom, hogy kapunk egy induló tudást, aztán nekünk kell tapasztalnunk és keresni egy olyan segítőt aki végig fog vezetni a folyamaton.

Én is sokszor anyáztam, mert nem úgy sikerült, mert nem volt szép a bélzet, mert ott repedt ahol kedve tartotta, de mindig újra és újra nekifutottam.

Mert az nem lehet, hogy ne menjen.

Sokat tanultam a gluténhálóról, a kémiai is becsatlakozott, bár ezt a részt utálom, nem is értem igazán, de még az a jó, hogy nem is kell, hogy értsük mélyebben a kémiai folyamatokat. Szóval ha nekem bement a fejembe, akkor bárkinek be fog menni.

A kovásszal fogunk indulni, ez a lelke. Már most szólok, hogy sokszor szembe fogok menni minden tanfolyam, könyv tudásanyagával, mert az én tapasztalásom mást mutatott. Nem gyökeres felforgatás, de van ahol egészen máshogy gondolom, és máshogy működik az én konyhámban.

Elindítjuk az új életet, majd gondozzuk, nevelgetjük, aztán sütünk. Igen, ki kell várni, ez nem egy vegyünk x mennyiség élesztőt és hajrá… a kovászos pékárú idő!!! IDŐ!!!! Sok, sok idő. De megéri.

Megosztom a tippjeimet, látni fogod az utamat, tanulhatsz belőle nem keveset.

Szóval, idén KOVÁSZOLJUNK <3